
Személyes brand introvertáltként – csendesen, de büszkén
Nemrég egy ausztriai sícentrumban kirándultunk a családommal. Sok-sok évvel ezelőtt többször is jártunk ott, ez volt az első igazi nagy sípálya, ahol jártam. Mára már a felvonók nem üzemelnek, a sípályák helyét átvették a túraútvonalak. Ez mit sem von le a hely szépségéből. Mivel az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért nem vállalkoztunk hosszabb túrára. Egy közeli, rövid túraútvonalat választottunk, ami legnagyobb meglepetésemre egy kis tó mellett vezetett el. A tó csendes volt, a közepén pedig egy kis sziget állt. Csendesen, büszkén.
Ez a kis sziget elgondolkodtatott. A látvány annyira magával ragadt, hogy meg is örökítettem azért, hogy meg tudjam mutatni neked is.
Ahogy álltam a tó partján, és néztem a kis szigetet, és eszembe jutott, hogy ebben a mai felgyorsult világban néha én is úgy érzem magam, mint egy különálló kis sziget.
Olyan, mintha ledobtak volna valaminek a közepére azzal, hogy tessék, boldogulj.
Látod?
Ott áll ez a kis sziget büszkén, csendesen.
De ahogy látod, ezen a kis szigeten is van élet. Vannak növények, amiket nem zavar, hogy különállóak. Nem zavarja őket, hogy nem úgy élnek, mint a többi növény – ők csak élni szeretnének. És élnek is. Alkalmazkodtak, megtalálták azt a módot, ahogy életben tudnak maradni.
Elgondolkodtam azon is, hogy vajon mennyit küzdöttek? Vajon milyen nehéz volt nekik úgy élni, hogy életben is maradjanak?
Introvertáltként egy extrovertált világban
Introvertáltként sokszor éreztem magam úgy, mintha egy sziget lennék. Néha még ma is előfordul.
Gyerekkoromtól kezdve sejtettem, hogy nem vagyok egészen olyan, mint a nagy átlag. De mivel akkor senki nem foglalkozott azzal, hogy mélyrehatóan elemezze a gyerekek személyiségét, ezért a sok lekezelő megszólalás után kezdtem elhinni, hogy velem van a baj. Tudod, olyanokra gondolok, mint például, hogy „ne legyél már olyan félénk, ennél sokkal bátrabbnak kell lenned, ha el akarsz érni valamit, miért vagy mindig ilyen csendes, miért nem barátkozol”.
Talán neked is ismerős gondolatok. Milyen jó lett volna, ha van mellettem valaki, aki elmondja, hogy nincs velem semmi baj, csupán másképp működök. Az introvertált természetemmel a kisebbséghez tartozom, és igen, másképp reagálok bizonyos helyzetekre, mint az extrovertált társaim.
De ez a rossz érzés hatással volt az önbizalmamra, így ennek köszönhetően a pályaválasztásomra és az útkeresésemre. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, hogy sodródtam az árral. Mindenhol éreztem ezt a kirekesztettséget, de nem tudtam az okát. Sajnos nem sodort az élet mellém akkor még egyetlen hozzám hasonló embert sem. Valahogy mindig olyanokkal próbáltam barátkozni, akik inkább extrovertáltak voltak, így nem volt könnyű.
Introvertáltként vállalkozni – ma már öröm!
Nem mondom, hogy nem értem el sikereket. Mégis, amikor a gyermekvállalási időszak után úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza a korábbi munkahelyemre, hanem helyette vállalkozást indítok, akkor felerősödtek ezek az érzések.
Hamar rájöttem, hogy a vásárokon való értékesítés nem az én világom (hidegen sajtolt olajokat készítettünk – részleteket el tudod olvasni itt). Szorongtam, tele voltam félelemmel és önbizalmam sem igazán volt. Nem szerettem a váratlan helyzeteket, amikből egy vásáron volt bőven.
Újra éreztem, hogy valami nem stimmel. Hogy velem vagy mással, azt még nem tudtam.
Később azonban arculcsapásként ért a felismerés, hogy nem velem van a baj – pontosabban semmi baj nincs velem, csupán az introvertált természetem miatt viselkedek úgy, ahogy. Hirtelen mindenre másképpen tudtam tekinteni. Elkezdtem falni a könyveket, úgy éreztem végre megtalálom a megoldást. És így is lett. Nagyon sokat tanultam az introvertált természetről. Ijesztő volt a könyvekben szinte szóról szóra olvasni azt, amit átéltem. Ijesztő és felszabadító is egyben.
Időközben rájöttem arra is, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. Nem csak a könyvekben írnak hozzám hasonló gondolkodásmódú emberekről, hanem körülöttem is élnek. Csak nem igazán beszélnek róla, mert ők is úgy érzik, hogy valami baj van velük.
Elkezdtem beszélgetni velük. Megosztottam a saját utam, a megszerzett tapasztalataimat, a begyűjtött információimat, és láttam, hogy nekik is segít. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálok minél több ilyen embert felkutatni, hogy segíthessek – hogy mellettük legyen valaki, aki felnyitja a szemüket, és hamarabb megtalálják a saját útjukat.
Ma már sokat tudok erről a témáról, így megvannak az eszközeim, amikkel én is élhetek – csendben, büszkén.
Jó érzés, hogy hiába vagyok egy sziget a főként extrovertáltaknak kedvező világunkban, mégsem vagyok egyedül. Viszont sokan nem tudják, hogy hogyan boldogulhatnának csendben, büszkén. Nekem viszont már van benne tapasztalatom. Éppen ezért tűztem ki célomul, hogy segítelek, támogatlak és inspirállak téged is, ha introvertáltként vállalkozol – azért, hogy te is élhess úgy, ahogy szeretnél!
Úgyhogy ha introvertáltként segítségre, támogatásra vagy csak egy kis beszélgetésre vágysz egy olyan emberrel, aki érti, hogy miről beszélsz, akkor írj nekem a hello@jeneigizella.hu címre!
Személyes brand – introvertáltként
Számomra vállalkozóként a személyes brand volt az, ami segített kiemelkedni az extrovertáltak világában. Tudom, első hallásra furcsának tűnik, de tényleg így volt. De ne gondold, hogy a személyes brand egyenlő a magamutogatással, és azzal, hogy állandóan jelen vagyok mindenhol. Nem, nem erről van szó. Ott vagyok jelen és úgy, ahogy a leghatékonyabban elérem a célcsoportomat – olyan eszközökkel dolgozom, amelyek passzolnak a személyiségemhez.

